Vampire Cave-6.Fejezet

6.Fejezet: Bizonytalanság...

Próbáltam úgy csinálni, mint ha az előbb lejátszódott egy perc, amíg észre vettem a vámpír nőt, s megrémültem tőle...Nem létezne.

De álljunk csak meg!!!Ha vámpír és odakint...Süt a nap...Akkor Ő hogy...

-A gyűrűm segítségével, Tia...-Szólalt meg gyönyörű, mégis félelmetes hangján.

Ez tényleg...Válaszolt a fel sem tett kérdésemre?!

-Igen...Tudod...Vámpír képesség...Gondolatolvasás.-Mosolyodott el, majd oda lépett mellém.-Sok mindent nem tudsz még a fajtánkról...Épp úgy, ahogy Derek-ről sem...-Súgta a fülembe.Fagyos lehelletétől megborzongtam...

-Mi-miért...Vagyis...Mit nem...Tudok...Derek-ről?-Kérdeztem felé fordulva.A kezeim remegtek...

-Azt a mesét meghagyom neki...A lényege viszont:Elborult az agya és megölte a számára...Három legfontosabb embert...Hidegvérrel...-Suttogta.-Kegyetlenül...További szép napot, Tiana...-Mondta, majd már ott sem volt...

Nagyon gyorsan szedtem össze a többi cuccot, aztán fizettem és már száguldottam is haza...

Szorongva léptem be a házba...Majd a konyhába érve lepakoltam a cuccaimat...

-Szia!-Szólalt meg mögöttem egy hang.

Ilyedten ugrottam meg, majd lassan megfordultam és mosolyt erőltettem magamra.

-Valami...Baj van?-Kérdezte aggódóan, Derek.

-Nem...Öhm...Miért lenne...-Füllentettem, majd megfordultam, hogy kipakoljak.Mint egy robot, úgy pakoltam ki a szatyrokból...Aztán egy kéz lefogta az enyéimet.Derek...

-Mi a baj, Tia?-Kérdezte ismét.

-Öhm...-Hajtottam le a fejem.-Találkoztam...Tanya-val...-Vallottam be.

-Mi?!Mit mondott?!-Kérdezte.

-Hogy...Állítólag...Te megölted a számodra legfontosabb...Három embert, mert...Elborult az agyad...-Ültem le a bárszékre, majd mély levegőt éve folytattam.-Kérlek, Derek...Nekem sincsenek titkaim előtted...Szeretném...Tudni az igazat rólad...Ez...Fontos...Nekem.-Néztem a szemébe.

-Öhm...Ez igaz...-Bólintott lassan.-Vitatkoztunk...Én meg dühös lettem és...Újszülött létemre...A legközelebb lévő dolgon vezettem le a feszültséget...Rajtuk...-Suttogta.-Nem voltam tudatomnál...Csak egyszerűen...-Nem fejezte be a mondat végét...De kik lehettek azok, akik ennyire fontosak voltak?!

-Kik...Kik voltak azok?-Kérdeztem óvatosan.

-A...Húgom, Livia, az anyám és...A...-Pilantott rám.-A...Szerelmem...-Benem megfagyott a vér és ledermedtem...A...Szerelme?!...Mint...Mint én?!Egem is képes lenne...Bántani??

-A...Sz-szerelmed...-Remegtem meg.

-Tia...Ez...Rég volt már...Már van önuralmam és az emberi vérről is átáltam.-Mondta.-Nem kell félned...

-Én nem...Félek csak...Ez...Sok volt egyszerre és...Még fel kell dolgoznom...-Mondtam.-Adj...Egy kis időt és...Lehiggadom...-Álltam fel, majd a csaphoz mentem és ittam egy pohár vizet ,majd a pultnak támaszkodva kibámultam a kertbe...-És...Ez mikor történt?

-Öhm...Még az átváltozásom után...Egy és...fél évvel...-Mondta.-Még...Újszülött voltam és nem tudtam kontroláln magam, nem tudtam szabályozni a szomjam...-Hajtotta le a fejét.-És azóta is gyűlölöm magam érte...

-Sajnálom Őket...-Fordultam felé.Majd oda léptem mellé...Fejét még mindig lehajtotta, és megtörten ült a bárszéken.-Derek...Én nem hibáztatlak.-Karoltam át a vállát.-Mindenkinél van úgy, hogy elveszítik a kontrollt...A vámpírok esetében tudjuk, hogy ez végzetes...Ez benne van a pakliban...És azzal, hogy te ezt mégis vállaltad...Mindenkinek vannak gyengébb és erősebb napjai...Az az eset egy gyenge napon történt meg...Régen...Ne hibáztasd magad ezért...-Hajoltam le hozzá.-Kérlek...

-Még soha senki nem értett meg...-Mosolygott rám halványan.-Köszönöm...-Mondta, majd felállt és magához ölelt...

-Nincs mit...-Suttogtam, majd megcsókoltam.-Bízom benned!-Mosolyogtam rá, majd átkarolva derekát vissza öleltem.-Bízom benned és örökre szeretni foglak...Míg csak élek és...Azután is...-Néztem a szemébe.

Vampire Cave-5.Fejezet

5.Fejezet: Egy szokásos nap, plusz egy vámpír

-Jó reggelt!-Mosolygott rám Ő, mikor felkeltem.-Jól aludtál?

-Remekül...-Motyogtam álmosan, majd mosolyogva hozzá bújtam.-Életem legjobb alvása volt...

-Ennek örülök...-Mondta somolyogva, majd erőt vett magán és kikelt az ágyból...Én is kikászálódtam...

-Elmegyek lezuhanyozni...-Mondtam, majd a szekrényemből elő vettem a ruháimat és még a többit ami kell.

-Én meg csinálok neked reggelit...-Mondta Derek mosolyogva.

-Jé...Nem is tudtam, hogy a vámpírok tudnak főzni...-Mosolyodtam el.

-Hát...Nem vagyok egy mesterszakács, de egy palacsintát össze tudok hozni...-Vont vállat.

-Oké...-Bólintottam.Majd bementem a fürdőbe...

A zuhannyal tíz perc alatt végeztem.Aztán felöltöztem, megcsibnáltam a hajam, a sminkem.Aztán a szobámba vissza térve magamra pillantottam az egész alakos tükörből...Egy laza, mégis csini szettet állítottam össze, mivel-nagy örömömre-be kell mennem a bankba néhány dolgot elintézni...Hurrá.Ez a ruci pont jó lesz oda...Szerintem.

Majd a fekete Diesel táskámba átpakoltam a fontosabb cuccokat.Iratok, mobil, zsepi meg még minden mást...

Aztán mentem a cipőkhöz és felhúztam a Puma sportcipőmet...Ez a leg kényelmesebb.És mivel ha jól láttam, kitekintve az ablakon, knt áll a víz, mivel tegnp vihar volt...Na de ez mellékes...

Aztán mentem a konyhába, ahonnan isteni illatok szálltak.

-Hmm...Ez fincsi!-Mosolyodtam el, majd a tatyimat letéve a mellettem lévő bárzékre letelepedtem a pulthoz.

-Derek...Ma be kell mennem a bankba.Megvársz itt, vagy jössz velem...Vagy...Valami más?-Kérdeztem.

-Megvárhatlak is, de ha zaarok akkor szólj...-Mondta felpillantva.

-Jaj, ugyan...Dehogy zavarsz!Sőt...Örülök, hogy végre nem vagyok egyedül.-Mosolyodtam el.-Szóval akkor itt megvársz?-Kérdeztem.

-Igen.Mivel...Odakint...-Bökött kifelé.

Kinéztem...Süt a nap.

-Oh...Értem.-Bólintottam.

-Na...Jó étvágyat!-Tette le elém mosolyogva a juharszirupos palacsintát...

-Hm...Köszönöm!-Mosolyogtam rá, majd kajálni kezdtem...

Miután végeztem bepakoltam a szennyes edényeket a mosogatógépbe, elmentem fogat mosni...

-Tia!Telefon!Valami...Fred hív!-Kiáltott fel Derek.-Felvegyem?

-Nem kell!-Rohantam le a lépcsőn, majd a konyhába jutva a telefonomra pillantottam.

-Kuss...-Morogtam, majd kinyomtam a telefont.Mosolyogva fordultam Derek felé.-Na...Akkor én megyek.Max két óra és jövök...-Mondtam, majd egy csókot nyomva az ajkaira, felvettem a fekete bőrdzsekim és elmetnem...

Bementem a garázsba.Hú de rég kocsikáztam már...Beültem a kocsimba (fekete, Volkswagen Polo 2009) és elmentem...

A bank elé érve leparkoltam, majd bementem...

Fél óra múlva végeztem...Végre!

Aztán vissza a kocsiba, be a nagy áruházba...

Bevásárolni szerettem volna, mivel otthon már kezd ürülni a hűtő és a kamra.

Elővettem a listát a pénztárcámból, amit már két napja írtam ugyan, de még nem volt időm vásárolgatni...

-Oké...Nos...-Pillantottam a listára:

-Liszt

-Zöldség

-Gyümölcs

-CSOKI

-FAGYI

-Joghurt

-Olaj

-Hús /csirkemell/

-Tej

-Tejszín /főző, hab/

-Tejföl

-Chips

-Popcorn

-Egyéb nasi =)

Okké...Lássunk neki!

Fogtam a bevásárló kosarat és mentem a sorok között...

Elsőnek a husit vettem meg, aztán meg ami kézre akadt.

Épp az olajat tettem a kosárba amikor meghallottam valami ismerős hangot.

Felpillantottam és...A Tanya nevű szőke vámpír lány nézett vissza rám, szikrázó, vörös szemeivel és fagyos mosolyával...

Vampire Cave-4.Fejezet

4.Fejezet: Hogy mondjam el?!

Hogy mondjam el neki?!Hogy "Egy őrülten szerelmes vámpírral állsz szemben.És, hogy kit szeretek?!Hát TÉGED!"Neem...Ez nagyon durva lenne.Vagy csak csókoljam meg?!Nem...Túl közvetlen...Vagy...

-Ismét nagyon elhallgattál.-Kuncogott.Ezzel szakított ki zavaros gondolataimból...

-Öhm...Bocs...-Motyogtam.Megpróbáltam vissza térni a jelenbe.-Csak...Gondolkodtam...Megint.-Vontam vállat.

-És...Min agyalsz ennyire?-Húzta fel maga mellé a lábait, majd felém fordult.

-Hosszú...-Ráztam meg a fejem.

-Úgy tudom, hogy egy vámpír...Örök életű.-Vont vállat.-És...Én is ráérek.De ha titok...Megértem.-Vont vállat.

-Ah...Elképesztően makacs vagy...-Sóhajtottam fejemet rázva.

-Tudom...Mondták már.-Vigyorgott, majd az üres bögréjét kivitte a konyhába.

Vámpír sebességgel mentem utána...

Mikor megfordult, hogy induljon vissza...Belém ütközött.

-Azt ígérted...Leszoksz erről...-Motyogta, de nem lépett hátrébb...

-Bocs...Ez volt az utolsó...Ígérem...-Mosolyogtam rá, mire Ő felemelte a fejét és rám nézett.

-Ezt nem hallottam még?-Vonta fel a szemöldökét mosolyogva.

-Az meglehet...-Vontam vállat.-De...Ezt szerintem még nem...-Suttogtam, majd közelebb hajoltam hozzá...

Értette mit akarok...És nem ellenkezett...Puha, forró ajkait az enyémhez érintette, aztán óvatosan megcsókolt...

Ott álltunk a konyhában és...Megcsókoltam Őt...Először óvatosan...Nem tudtam, hogy mit tesz ezután...Az ajkai hidegek voltak, mégis perzseltek, mint a tűz...Eszméletlenül jó volt vele...

Aztán elváltunk egymástól...Ziháltam és Ő is...Most mit mondjak?Mit tegyek?

-Ez...Öhm...Én...-Motyogta zavartan.

Én hirtelen felindulásból ismét megcsókoltam, de nem olyan hosszú ideig, mint előbb.

Aztán szótlanul elmentem mellette és bementem a nappaliba.

Oké...Mi is volt ez?!Megcsókoltam?Vagy Ő engem...De...Ez...Leírhatatlanul jó volt...És ami még jobb: Vele volt és Ő is akarta.

-Tia...-Termett mellettem, én meg megugrottam a kanapén.

-Megint...-Húztam el a számat.

-Bocs...Ez tényleg az utolsó volt.-Ült le mellém.

-Aha...-Sóhajtottam.-Ma már háromszor mondtad ezt.-Mosolyodtam el.

-Van benne valami...-Bólintott.

-Derek...-Fordultam felé.-Ez mégis...Mi volt?!-Vigyorodtam el.-Mármint...Tudom, hogy mi meg minden, csak...Ez...Olyan...Lehetetlennek tűnik...Egy eszméletlenül szexis vámpír pasi meg egy tök átlagos csaj...És a csaj ilyen mázlista nem lehet...-Hadartam.-Áh...Megnt hadarok és baromságokat dumálok.-Túrtam a hajamba.

Elmosolyodott...Tetszk neki, hogy egy balfék vagyok?!Ááh...

-Aranyos vagy ilyenkor.-Mosolygott rám kedvesen.

-Milyenkor?!-Kérdeztem.

-Amikor mindent mondasz, csak a lényeget nem...Édes.-Mondta.

-Oh...Akkor oké...-Mosolyogtam.-Örülök ha...Ez bejön neked.

-Igen...Bejössz nekem.-Mosolygott kajánul.-És...egyébként...Ezen agyaltam.Hogy, hogy mondjam meg neked, hogy szeretlek.Mert féltem, hogy...Nemet mondasz.

-Ugyan...Melyik lány tudna nemet mondani egy ilyen em...vámpírnak.-Mondtam majd ismét egy csókot nyomtam az ajkaira.

a délutánt együtt töltöttük.TV-t néztünk, beszélgettünk.Mindent megtudtam a vámpírokról.

Este, mikor a fürdőből jöttem ki egy szál Snoopy-s hálóingben, Derek már az ágy szélén ült...

Leültem mellé...

-Min gondolkozol már megint?-Simítottam végig a karján.

-Csak...Hogy...Ha mi ketten együtt leszünk...Akkor...Veszélybe sodorlak...Az ellenségeim, a nomádok...Félő, hogy bajba sodornálak.-Sóhajtott.

-Derek...Nem félek a veszélytől...Mert tudom, hogy Te mellettem vagy és...Vigyázol rám.És ez nekem épp elég.Nem kérem, hogy őrködj felettem, mert tudok magamra vigyázni...És egyébként is...Még ha meg is halnék...Nincs sok veszteni valóm.-Suttogtam.

Erre Ő megmerevedett és rám bámult.

-Ezt ugye nem mondtad komolyan?!Meg akarsz halni?!-Fordult felém.

-Nem, nem akarok.De ha megtörténne...Azt sem bánnám.-Ráztam a fejem.-És még ott a másik lehetőség is: Vámpír lét.

-Az még a halálnál is rosszabb.-Állt fel.-Nem engedem, hogy ilyen légy, mint én!-Pillantott végig magán.-Hidd el...Az örök lét nem jó...Főled nem magányosan.Én tudom.-Megfogta a kezemet, majd leült a lábaim mellé...

-Néha...Azt kívánom...Bárcsak...Meghalnék.Amikor apu meghalt...Az anyám elhagyott...A barátaim kitaszítottak.Szörnyű volt...Egyedül Tory maradt nekem.Senki más.-Nagyot nyeltem, hogy a könnyeimet is lenyeljem.

-De...Én most itt vagyok, Tia...És...Soha nem hagylak el...-Rám mosolygott, majd a hajamat kitűrte az arcomból.-Most pedig...-Állt fel, majd a lábaim alá nyúlt és lefektetett az ágyra.-Aludj...-Majd leült mellém.

Kicsit odébb csúsztam és behúztam magam mellé...

-De csak ha te itt maradsz velem.-Súgtam, majd ölelő karjaiba bújtam...

-Szeretlek...-Suttogta a hajamba, mire a szívem hevesebben kezdett verni és elmosolyodtam.

Aztán lehunytam a szemem és az álom rögtön rám talált az Ő karjaiban, akire már évek óta vártam...

Vampire Cave-3.Fejezet

3.Fejezet: Aludj csak, én itt leszek...

Valami neszre keltem fel...Éreztem...Nem vagyok egyedül!

Felkapcsoltam a kanapé melletti álló lámpát és...Majd' szívrohamot kaptam.

-Derek!-Suttogtam.-Mit keresel itt?-Ültem fel, hogy a srác le tudjon ülni mellém.

-Én mondtam...Mindig veled vagyok.-Mosolygott, majd leült mellém és átkarolt...-Ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak...Hiányoztál és látni akartalak.-Magához húzott, én pedig vállára hajtottam a fejem.

-Semmi baj...-Motyogtam.-Hány óra?-Dörzsöltem meg a szemem.

-Fél kettő.-Kuncogott.-Délután...

-És...A nap?!Nem látnak meg?-Kérdeztem.

-Motorral jöttem, bőrdzsekibe, sisakkal...Jól be voltam öltözve és...Egyébként borult idő van.-Vont vállat.-Nem kell félni.

-Ahaa...-Ásítottam.

-Na...Aludj csak.Ha felébredsz én akkor is itt leszek.-Súgta, majd egy puszit nyomott a homlokomra...

Lehunytam a szemem és ismét elaludtam...

Ismét elaludt...Olyan jó érzés volt Őt a karjaimban tartani, vigyázni rá és csak nézni...Olyan édes volt...Olyan ártatlan, olyan védtelen...Olyan...Gyönyörű.

Aztán meghallottam egy másik, szapora légzést, s a hozzá társuló szabálytalan szívverést.Tory az és...Álma van.

Óvatosan lefektettem Tia-t a kanapén, én meg felosontam Tory-hoz...

Már fent voltam a szobában amikor a lány valamit motyogott...

-Vámpír...Ne...Tia...Segíts...Ne...Megöl...Vámpír...Neee!-Ezeket ismételgette...Nem tudom mit álmodhatott, de halálra volt rémülve.

Aztán hirtelen felült.Rémültem nézett körbe, s amikor meglátott engem halkan sikoltott.

-Sss...Nyugi!-Tettem a szájára a kezem.-Csak álom volt...Nyugodj meg, Tory...-Mosolyogtam rá.

-Igen...Csak...Egy álom...-Hanyatlott vissza a párnára.-Hány óra?

-Háromnegyed kettő körül...Délután.-Mondtam.-Mondd csak...Mit álmodtál?

-Csak...Vámpírokkal és...Azzal, hogy...Tia és én valami pub-ban vagyunk, ahol megtámadnak minket és Tia-t...Megölik...Én meg végig nézem és...-Megborzongott.-Tia!Hol van Tia?!-Pattant fel.

-Nyugi...Lent alszik a nappaliban!-Húztam vissza az ágyra.-Semmi baja.

-Oké...-Ült vissza az ágy szélére.Majd rám pillantott.-Boldog ha a közelében van?-Kérdezte.

-Én...Nem...Tudom.-Hebegtem.

-És te?-Kérdezte.-Mit érzel ha vele vagy?Ha hozzád ér, ha hozzád szól, ha rád mosolyog?-Ült török ülésbe.

-Öhm...Hát...Boldog vagyok és...Talán...Emberibbnek érzem magam...-Uh ezt nem kellett volna!!!

-Ezt hogy érted?-Vonta fel a szemöldökét.

-Hát...Úgy, hogy...Úgy érzem, hogy igazán élek...-Vontam vállat.-És ha hozzám ér, megszólít, rám mosolyog...A gyomrom görcsbe ugrik...A szívem hevesebben ver...-Na persze...Ha lenne...-És...Szárnyalok a boldogságtól.

-Aha...Szóval szerelmes.-Vigyorgott.

-Hát...Nem...Vagyis...Izé...-Hebegtem.

Erre nem is gondoltam...Hogy én?!Egy szörnyeteg szerelmes egy angyalba?!Ugyan...Lehetetlen...Vagy mégsem?!...Ugye nem lehetetlen?!?!...Igen...A szerelem talán a legmegfelelőbb szó erre az érzésre.

-Igen, ez szerelem.-Bólogatott Tory.-Te szerelmes vagy az ÉN legjobb barátnőmbe.

-Oké...Az vagyok.-Sóhajtottam.Majd felálltam.

-Sok szerencsét!-Szólt utánam, aztán becsaptam az ajtót magam mögött és vissza mentem az én Tia-mhoz...A...Szerelmemhez...

Leültem mellé és csak néztem.

Megérdemlem én Őt?A szeretetét?Egy szörnyeteg, egy gyilkos...

-Na...Én mentem!Anyám kinyír ha nem érek haza háromra.-Trappolt le a lépcsőn Tory.

-Csendesebben az Istenért!-Morrantam rá.

-Oké-oké...-Emelte fel a kezeit.-Ha Tia felébred, mondd meg neki, hogy köszi a vendéglátást és majd beszélünk.-Mondta, majd bólintásomra elment...

Tia is felébredt néhány perc múlva...

Aztán lassan ébredezni kezdtem...És ismét éreztem, hogy nem vagyok egyedül.Ő itt van mellettem és vigyáz rám...De kedves...

-Jó reggelt...-Motyogtam majd nyújtózkodtam.

-Mint egy macska...-Kuncogott mellettem.

-Naa ne húzz...-Morogtam, majd lassan felálltam és áttotyogtam a konyhába.

Csináltam egy kávét...

-Te is kérsz kávét?-Káltottam, miközben a pultnál serénykedtem.

-Ne kiabálj...Nem vagyok süket!-Hallottam meg közvetlenül magam mögött.

-Basszus!-Ugrottam meg.-Muszáj ezt csinálnod?!Majd' szívrohamot kaptam!

-Oké...Bocs...Leszokom róla.-Mosolyodott el.-És...Egyébként nem, nem kérek.A vámpírok nem esznek, nem isznak emberi dolgokat...

-Csak a vérüket.-Vontam vállat.

-Vannak kivételek!-Mutatott magára.-Én állatokat eszem...Nem embereket...

-Ja...Kivételes egy vámpír fickó vagy te...-Mosolyogtam rá, mire ő oda lépett mellém és a pultnak támaszkodott...-Mit nézel?-Kuncogtam.

-Téged.-Vont vállat.-Js...Tényleg...Tory üzeni, hogy köszöni a vendéglátást és, hogy majd beszéltek.Nemrég ment el.

-Okké.-Bólintottam, majd a kávémmal és Derek-kel vissza mentünk a nappaliba...

Vampire Cave-2.Fejezet

2.Fejezet: Valami Új

Elképesztő ez a lány!Nem is sokkolta az, hogy mi is vagyok...Hogy egy szörnyeteg van a lakásában...

Még soha nem éreztem így senki iránt sem...Hihetetlenül boldog vagyok, hogy találkoztam Vele...

Ez az érzés új és ilyesztő...Mégis olyan hihetetlenül jó...Vámpír létem alatt nem éreztem még ilyet egy ember iránt sem...Akarom Őt!Nem a vérét hanem magát a lányt...Tia-t...A vére egyáltalán nem vonz...Az illata remek, de olyan mint egy virág...Akármilyen jó is az illata...Nem akarom megenni!

És ahogy rám néz...Azok a szemek...Elveszek bennük...

-Minden oké?-Rázott fel gondolkodásomból a lehető leggyönyörűbb hang.-Nayon elhallgattál.-Mosolygott rám.

-Jah...Csak...Elgondolkoztam...-Feleltem halkan.-Mennem kéne...

-Ne!Vagyis...Izé...aradhatsz ha gondolod...Nem zavarsz...És amúgy is...Ki kell találnunk alami hihetőbb, részletes sztorit...-Sóhajtott.-Nem hinném, hogy...Tory ennyivel beérné.Mindent tudni akar majd...Egyedül nem fog menni...

-Oké...Igazad van.Segítek.-Ültem vissza mellé.

-Azt mondtam neki, hogy aBamboo előtt dumáltunk hárman és össze esett.De viszont arra a helyre...A Vampire Cave-re emlékszik és...Talán arra a...Jason-ra és Tanya-ra is...Félek, hogy mindenre emlékszik, csak...Még fel sem fogta.-Dőlt hátra.

-Aha...És...Van valami ötleted?-Kérdeztem miközben hátra dőltem, s karomat a támlára helyeztem...

-Talán...Mondhatnánk neki, hogy...Álmodta, vagy csak össze zavarodott...-Találgattam.

-Ja persze...És azért fáj a feje és a nyakán azért vanak a foltok, mi?!-Horkantottam.-Észre fogja venni...-Ráztam a fejem.

-Igazad van...-Bólintott egy kis gondolkozás után.

-Mondjuk el neki az gazat.-Álltam fel.-Az a legegyszerűbb.

-Hülye vagy?!Fel sem fogná...Tory...Nagyon érzékeny ember...Teljesen össze omlana...-Rázta a fejét.-Nem akarom tönkre tenni...-Hátra dőlt, a szemét becsukta és vett egy mély levegőt.

-Nyugi...Megoldjuk.-Ültem le mellé.

-Ahw...Felfordult az életem alig...Két óra alatt.-sóhajtott, majd felállt és járkálni kezdett fels, s alá a szobában...

Ideges voltam...Tényleg felfordult az egész életem azzal, hogy beléptünk abba a pub-ba...És most agyalhtok, hogy mit fogok hazudni a legjobb és egyben egyetlen barátnőmnek...Remek kilátások, mondhatom!

-Nyugodj meg...Ezzel nem segítesz senkin sem...-Szólalt meg Derek.

-Oké csak...Majd fel robbanok!-Sóhajtottam, s kezeim ökölbe szorultak.-Úgy szét törnék valamit...-Fújtam ki a levegőt.Majd tekintetem arra a vázára tévedt amit anyámtól kaptam...Úgy is gyűlölöm azt a rondaságot...Hát most megszabadulhatok tőle.Elmosolyodtam...Derek is követte a pillantásomat majd tétován vissza nézett rám.

-Hát...Én nem tudom...De ha ettől...Jobban éreznéd magad.-Vont vállat.

-Óh de még mennyivel jobban!-Mondtam, majd a vázához léptem...Végig simítottam rajta, majd fogtam és a falhoz vágtam...Hatalmas csattanással tört darabokra.Én meg mosolyogva huppantam le Derek mellé, miközben egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.-Két legyet egy csapásra.Úy is gyűlöltem azt a vázát.-Vontam vállat.-És...Le is higgadtam.

-Kedvellek!-Vigyorgott.-Én is török-zúzok ha mérges vagyok...Csak azért...A vámpíroknál ez másképp van...Én vákat török darabokra meg ilyenek...-Vont vállat.Én meg csak pislogtam rá.

-Wow...-Nyeltem nagyot.-Rám soha ne légy mérges...

-Áh...Rád nem tudnék.-Rázta a fejét, majd a szemembe nézett.-Soha...

Zavartan sütöttem le a szemem...Egyszerűen nem tudok bele nézni azokba a gyönyörű szemeibe...Úgy érzem...Nem érdemlem meg...

-Miért nem mersz soha a szemembe nézni, Tia?-Mosolygott rám.

-Én...-Kezdtem bele, de ekkor Tory szólt...Hállelujja!

-Tiaaaa!!!-Kiáltotta fentről.

-Megyek már!-Szóltam vissza, majd felálltam és felsiettem a lépcsőn.

-Mondd...-Léptem be a szobába.

-Egy...Pohár vizet kérhetek?-Nézett rám azzal a bociszemmel...

-Hozom mindjárt.-Bólintottam, majd lementem és néhány perc múlva a vízzel mentem vissza...

-Köszii...-Mosolygott rám mikor végzett.

-Ezt itt hagyom...-Tettem az éjjeli szekrényre a poharat, majd kimentem...

Vissza Derek-hez...

-Bocs...-Ültem le mellé.

-Ugyan...-Rázta a fejét.-Szóval?-Pillantott rám.

-Mi az?-Adtam a hülyét...

-Miért nem nézel soha a szemembe?-Kérdezte ismét.

-Hát...Izé...Én...Nem tudom.-Mondtam.-Fogalmam sincs, csak...-Majd inkább rá néztem, azokba a szemekbe...

-Nem tudod?-Suttogta.

-Nem...-Ráztam meg a fejem.

-Szólj...Ha már rájöttél.-Mosolygott rám, majd felállt.-Mennem kell...Nemsokára pirkad és...Nem lenne jó ha meglátnának napsütéskor.-Sóhajtott.

-Látlak még valaha?-Álltam fel én is.

-Én mindig Veled leszek.-Mosolygott rám, majd megölelt...

Az ölelése olyan volt...Mintha...Nem is tudom...Mintha utoljára tenné...Mintha nem akarna elengedni, nem akarná hogy kitépjenek a karjaiból...-Viszlát...-Súgta a fülembe, majd megpuszilta az arcom és már ott sem volt...

-Szia...-Suttogtam a sötétségba, majd lekuporodtam a kanapéra és azonnal elnyomott az édes álom...Derek-kel...

Vampire Cave-1.Fejezet

1.Fejezet: Te Vagy Az!

Tényleg nagyon úgy nézett ki a hely, mint a pokol...Kemény rock zene szólt, füst, lila, kék és piros fények...Minden emberke feketébe öltözve, hófehér bőr...Vörös, vagy karamell színű szemek és...Gyönyörűek!Olyan aprónak és jelentéktelennek éreztem magam itt...

-Gyere már!-Rángatott a bárpult felé Tory türelmetlenül...

Leültünk és rendeltünk két italt...

-Tory...Mennyünk...-Súgtam oda a barátnőmnek.

-Jaj fogd be!-Vihogott.-Bulizzunk!

Nagyot sóhajtova körül néztem.

Szemem megakadt egy hófehér bőrű, arany szemű, egyedül üldögélő férfin...Haja fekete volt és kócos, mégis olyan ismerős volt ez az ismeretlen...

És akkor bevillant minden...Az álmom.Az az álom amit pontosan a tizennyolcadik születésnapom éjszakája óta kísért.Egy sötét helyen vagyok ahol dübörög a rock zene.Kipipálva.Mindenhol vörös és arany szemű emberek vannak akik gyönyörűek, hideg és hófehér a bőrük.Kipipálva.A vörös szemű emberek vagyis...Nem is tudom mik úgy bámulnak ránk, mintha...Mint...Az éhező egy steak-re.Kipipálva...És...Ott az a férfi is.A lehető leggyönyörűbb férfi akit életemben láttam.Kipipálva.

Magányosan üldögélt ott, s kezében a majdnem teli lévő poharát fixírozta.És...Mintha csak észre vette volna, hogy nézem Őt.Rám pillantott...Tekintetünk találkozott, én meg lesütöttem a szemem és vissza fordultam.

-Veszélyes helyre tévedtetek kislányok...-Szólalt meg mögöttünk egy érdes, kemény hang.Megfordultunk és egy hatalmas, vörös szemű izomkolosszus állt mögöttünk minket bámulva.-Innen nem kerültök ki élve...-Mondta majd egy vérfagyasztó mosolyra húzta száját és megláttuk...A hatalmas, tűhehegyes szemfogait.

Tory sikkantott egyet...Minden szem ránk szegeződött.Tory leugrott a bárszékről és tett egy lépést a kijárat felé, miközben kezemnél fogva maga után húzott.

Az a szőke hajú, karmazsinvörös szemű nő a semmiből termett előttünk, megragadta Tory torkát és a falhoz csapta.Barátnőm ájultam zuhant földre.

-Tory!!!-Sikoltottam.

-Tanya!Jason!Elég lesz!-Halottam egy kemény, mégis lágy és dallamos hangot támadóink mögül.Mindenki megfordult és az a fekete hajú srác volt ott az álmaimból, mögötte pedig úgy...Egy tucat arany szemű szépség...-Hagyjátok Őket elmenni!-Mondta, majd rám pillantott.

A Tanya nevű nő odébb állt, hogy oda rohanhassak Tory-hoz...

-Tory...Tory kérlek!Nyisd k a szemed!-Húztam az ölembe a barátnőmet aki még mindig ájult volt.-Tory, könyörgöm!!!-Kérleltem elcsukló hangon, majd kigördült a könnyem.

-Nyugodj meg...Csak a sok miatt elájult...-Térdelt le mellém az a fiú.-Segítek haza vinni...

-Nem kell a segítséged!Te is ugyan olyan vagy mint ők...Tudom...-Mondtam.-Láttam.

Elmosolyodott...-És azért mentettelek meg titeket?!-Rázta a fejét.-Na...Hadd segítsek!Egyedül úgy sem tudod haza vinni.-Mondta kedvesen.

Talán Ő nem is olyan mint a többi...Nem vörös a szeme és...

Ekkor esett le minden.A diszkó neve...Nem csak egy név.Ez tényleg egy vámpír barlang!Igazi vámpírokkal...Nem olyanokkal akik a filmekben vannak.

-Ha nem fogsz minket bántani...-Motyogtam.

-Dehogy.-Mosolygott rám, majd felkapta Tory-t az ölébe és elindultunk a kijárat felé...Kint átmentünk a parkolón és egy fekete Bentley-nél álltunk meg.A fiú kinyitotta a kocsit, betette hátra Tory-t és bekapcsolta az övet.Én beültem az anyós ülésre, a srác meg mellém...

Kikanyarodtunk a parkolóból...

-És...Hogy hívnak?-Kérdezte.

-Tiana Miller...Tia.-Feleltem.-A barátnőmet pedig Talya Swan...Tory.És Téged?

-Derek River.Derek.-Mosolygott rám.

-Öhm és te...V...Vámpír...Vagy?-Motyogtam.

-Igen.-Bólintott.-De nem bántalak...Nem emberi véren élek.-Tette hozzá.-Hogy értetted azt, hogy...Láttad...Mármint, hogy olyan vagyok mint a...Nomádok?-Pillantott rám.

-Hát...Izé...A tizennyolcadik szülinapom óta...Van egy álmom.Ott vagyok abban a...Bűn barlangban és...Rám támadnak.De megment egy arany szemű vámpír...Te...-Néztem rá.

-Oh...-Fordult vissza, az út felé.-Mint az enyém...Csak fordított szemszögből és...Téged mentelek meg...De...Ez olyan lehetetlen...A vámpírok nem is tudnak álmodni...Én mégis azt teszem...

-Ha vámpírok léteznek...Akkor szerinted az lehetetlen, hogy...Álmodjanak?!-Nevettem halkan.-Már semmi sem lehetetlen.-Ráztam meg a fejem.

-Nem...-Sóhajtott.-Egyáltalán...Hova is kell mennünk?!-Kérdezte hirtelen.

-Öhm...Mondjuk hozzám.A Soul Street 246-ba.-Vontam vállat.

-Oké...-Bólintott.

Aztán Tory nyöszörögni kezdett...

-Hé...Tory...Tory ébredj!-Fordultam hátra.

Megérkeztünk a házamhoz, Derek pedig kivette Tory-t a kocsiból és elindult utánam az ajtó felé.

Kinyitottam az ajtót, Derek pedig felvitte a szobámba és lefektette az ágyra Tory-t.

-Jó kis kéró...-Nézett körbe.-Egyedül laksz itt?!

-Bírom a...Magányt.-Vontam vállat.-Már...Több mint egy éve, hogy itt élek...A tizennyolcadikra kaptam az apámtól...Jófej az öreg.-Vigyorogtam.

-Hát azt elhiszem, ha ilyen házikókkal lepi meg a lányát.-Mosolygott.

Leültünk a kanapéra...

-Mióta vagy vámpír?-Kérdeztem.

-101 éve összesen.Plusz még az igazi életkorom.124 éve élek...Vagyis...Létezem.-Mosolygott.

-Húú...Vén csont...-Böktem oldalba.

-Na vigyázz, mert a vén csont erősebb, mint hinnéd!-Húzta ki magát.-És...Őrültebb.-Tette hozzá vigyorogva.

-Az jó...Én is őrült vagyok.-Vontam vállat.-Az sose árt...Öhm...Annyira...

-Ja...-Nevetett.

Elképesztően édes a mosolya, a nevetése...Mindene...Olyan...Tökéletes!

-Mit nézel?-Kérdezte.Észre sem vettem, hogy bámulom...

-Öhm...Bocs...-Kaptam le róla a tekintetemet, majd az ablakon kezdtem el kifelé bámulni.

Cki-ciki-ciki!-Ismételgette a gúnyos hang a fejecskémben.

-Semmi baj.-Vont vállat.

-Öhm...MEgyek...Megnézem Tory-t.-Álltam fel, majd bólintására felsiettem a lépcsőn...

Tory éppen ébredezett.

-Hé...Hahó jól vagy?Tory...Ébredj fel...-Térdeltem le az ágyam mellé és megfogtam a barátnőm kezét.

-Mi a franc történt?-Dörzsölgette a fejét kómásan.

-Elájultál.-Füllentettem.

-Vámpírok!-Ült fel hirtelen.-Mi történt miután elájultam?Hogy kerültünk haza?Bántottak minket azok a bestiák?

-Mi van?!-Adtam a hülyét.-Milyen vámpírokról hadoválsz?-Nevettem fel.Na ilyenkor jó, hogy hazudásban verhetetlen vagyok.-A Bamboo előtt voltunk éppen az egyik haverommal dumálgattunk amikor te csak úgy...Elájultál...Derek segített haza hozni...Vagyis ide, hozzám.-Mondtam.

-Derek?!Ja...Ő az a..."Haver"?-Dőlt vissza a párnára.

-Igen...Én vagyok Derek!-Hallottam meg a srác hangját a hátam mögül.Hogy kerülhetett ez ide ilyen halkan?!?!-Jobban vagy?

-Tia...Ha egy ilyen sráccal dumáltunk...Hogy hagyhattad, hogy elájuljak?!-Fordult felém.

-Hát bocsesz...Fogalmam sem volt arról, hogy éppen el akarsz ájulni!-Feleltem.Majd feláltam.-Pihenj...Lent leszek a nappaliba...Ha kell valami...Sikíts!-Mondtam, majd kimentünk.

Lementünk a nappaliba és ledobtuk magunkat a kanapéra.Szótlanul bámultunk magunk elé...

Porológus

-Naa mennyünk már be!Tök jónak néz ki!-Rángatta a karomat Tory.

-Hát...Nem is tudom...A neve tök ilyesztőnek tűnik, nem?!-Hezitáltam félénken.

-Ugyaan mi ebben az ilyesztő?!-Rázta a fejét.

-Vampire Cave...Vámpír Barlang...-Húztam a számat.-Nem hinném, hogy bent rózsaszín pónik ugrándoznak csivavákkal a hátukon, miközben szőke hajú, félmeztelen, kigyúrt srácok rózsával a szájukban hordozgatják az italokat...

-Jaaj olyan nyuszi vagy!-Ragadta meg a kezemet, majd elkezdett befelé húzni.

Az ajtónálló bólintott, miután végig nézett rajtunk...Bőr ruci volt rajtunk.Tory-n bőr miniruha tűsarkű csizmával, rajtam fekete bőrnadrág, platform cipő, fehér, kivágott, szabdalt topp és az elmaradhatatlan szegecses öv...Lazán lotyónak nézhettek minket, de ha már bulizni indulunk legyünk dögösek!A körmeink feketével lakkozva, hajunk kivasalva, sminkünk fekete füstös szem szájfénnyel...

Elindultunk lefelé a lépcsőn, s én egyre jobban úgy éreztem...A pokolba tartunk...