Valami neszre keltem fel...Éreztem...Nem vagyok egyedül!
Felkapcsoltam a kanapé melletti álló lámpát és...Majd' szívrohamot kaptam.
-Derek!-Suttogtam.-Mit keresel itt?-Ültem fel, hogy a srác le tudjon ülni mellém.
-Én mondtam...Mindig veled vagyok.-Mosolygott, majd leült mellém és átkarolt...-Ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak...Hiányoztál és látni akartalak.-Magához húzott, én pedig vállára hajtottam a fejem.
-Semmi baj...-Motyogtam.-Hány óra?-Dörzsöltem meg a szemem.
-Fél kettő.-Kuncogott.-Délután...
-És...A nap?!Nem látnak meg?-Kérdeztem.
-Motorral jöttem, bőrdzsekibe, sisakkal...Jól be voltam öltözve és...Egyébként borult idő van.-Vont vállat.-Nem kell félni.
-Ahaa...-Ásítottam.
-Na...Aludj csak.Ha felébredsz én akkor is itt leszek.-Súgta, majd egy puszit nyomott a homlokomra...
Lehunytam a szemem és ismét elaludtam...
Ismét elaludt...Olyan jó érzés volt Őt a karjaimban tartani, vigyázni rá és csak nézni...Olyan édes volt...Olyan ártatlan, olyan védtelen...Olyan...Gyönyörű.
Aztán meghallottam egy másik, szapora légzést, s a hozzá társuló szabálytalan szívverést.Tory az és...Álma van.
Óvatosan lefektettem Tia-t a kanapén, én meg felosontam Tory-hoz...
Már fent voltam a szobában amikor a lány valamit motyogott...
-Vámpír...Ne...Tia...Segíts...Ne...Megöl...Vámpír...Neee!-Ezeket ismételgette...Nem tudom mit álmodhatott, de halálra volt rémülve.
Aztán hirtelen felült.Rémültem nézett körbe, s amikor meglátott engem halkan sikoltott.
-Sss...Nyugi!-Tettem a szájára a kezem.-Csak álom volt...Nyugodj meg, Tory...-Mosolyogtam rá.
-Igen...Csak...Egy álom...-Hanyatlott vissza a párnára.-Hány óra?
-Háromnegyed kettő körül...Délután.-Mondtam.-Mondd csak...Mit álmodtál?
-Csak...Vámpírokkal és...Azzal, hogy...Tia és én valami pub-ban vagyunk, ahol megtámadnak minket és Tia-t...Megölik...Én meg végig nézem és...-Megborzongott.-Tia!Hol van Tia?!-Pattant fel.
-Nyugi...Lent alszik a nappaliban!-Húztam vissza az ágyra.-Semmi baja.
-Oké...-Ült vissza az ágy szélére.Majd rám pillantott.-Boldog ha a közelében van?-Kérdezte.
-Én...Nem...Tudom.-Hebegtem.
-És te?-Kérdezte.-Mit érzel ha vele vagy?Ha hozzád ér, ha hozzád szól, ha rád mosolyog?-Ült török ülésbe.
-Öhm...Hát...Boldog vagyok és...Talán...Emberibbnek érzem magam...-Uh ezt nem kellett volna!!!
-Ezt hogy érted?-Vonta fel a szemöldökét.
-Hát...Úgy, hogy...Úgy érzem, hogy igazán élek...-Vontam vállat.-És ha hozzám ér, megszólít, rám mosolyog...A gyomrom görcsbe ugrik...A szívem hevesebben ver...-Na persze...Ha lenne...-És...Szárnyalok a boldogságtól.
-Aha...Szóval szerelmes.-Vigyorgott.
-Hát...Nem...Vagyis...Izé...-Hebegtem.
Erre nem is gondoltam...Hogy én?!Egy szörnyeteg szerelmes egy angyalba?!Ugyan...Lehetetlen...Vagy mégsem?!...Ugye nem lehetetlen?!?!...Igen...A szerelem talán a legmegfelelőbb szó erre az érzésre.
-Igen, ez szerelem.-Bólogatott Tory.-Te szerelmes vagy az ÉN legjobb barátnőmbe.
-Oké...Az vagyok.-Sóhajtottam.Majd felálltam.
-Sok szerencsét!-Szólt utánam, aztán becsaptam az ajtót magam mögött és vissza mentem az én Tia-mhoz...A...Szerelmemhez...
Leültem mellé és csak néztem.
Megérdemlem én Őt?A szeretetét?Egy szörnyeteg, egy gyilkos...
-Na...Én mentem!Anyám kinyír ha nem érek haza háromra.-Trappolt le a lépcsőn Tory.
-Csendesebben az Istenért!-Morrantam rá.
-Oké-oké...-Emelte fel a kezeit.-Ha Tia felébred, mondd meg neki, hogy köszi a vendéglátást és majd beszélünk.-Mondta, majd bólintásomra elment...
Tia is felébredt néhány perc múlva...
Aztán lassan ébredezni kezdtem...És ismét éreztem, hogy nem vagyok egyedül.Ő itt van mellettem és vigyáz rám...De kedves...
-Jó reggelt...-Motyogtam majd nyújtózkodtam.
-Mint egy macska...-Kuncogott mellettem.
-Naa ne húzz...-Morogtam, majd lassan felálltam és áttotyogtam a konyhába.
Csináltam egy kávét...
-Te is kérsz kávét?-Káltottam, miközben a pultnál serénykedtem.
-Ne kiabálj...Nem vagyok süket!-Hallottam meg közvetlenül magam mögött.
-Basszus!-Ugrottam meg.-Muszáj ezt csinálnod?!Majd' szívrohamot kaptam!
-Oké...Bocs...Leszokom róla.-Mosolyodott el.-És...Egyébként nem, nem kérek.A vámpírok nem esznek, nem isznak emberi dolgokat...
-Csak a vérüket.-Vontam vállat.
-Vannak kivételek!-Mutatott magára.-Én állatokat eszem...Nem embereket...
-Ja...Kivételes egy vámpír fickó vagy te...-Mosolyogtam rá, mire ő oda lépett mellém és a pultnak támaszkodott...-Mit nézel?-Kuncogtam.
-Téged.-Vont vállat.-Js...Tényleg...Tory üzeni, hogy köszöni a vendéglátást és, hogy majd beszéltek.Nemrég ment el.
-Okké.-Bólintottam, majd a kávémmal és Derek-kel vissza mentünk a nappaliba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése