Vampire Cave-1.Fejezet

1.Fejezet: Te Vagy Az!

Tényleg nagyon úgy nézett ki a hely, mint a pokol...Kemény rock zene szólt, füst, lila, kék és piros fények...Minden emberke feketébe öltözve, hófehér bőr...Vörös, vagy karamell színű szemek és...Gyönyörűek!Olyan aprónak és jelentéktelennek éreztem magam itt...

-Gyere már!-Rángatott a bárpult felé Tory türelmetlenül...

Leültünk és rendeltünk két italt...

-Tory...Mennyünk...-Súgtam oda a barátnőmnek.

-Jaj fogd be!-Vihogott.-Bulizzunk!

Nagyot sóhajtova körül néztem.

Szemem megakadt egy hófehér bőrű, arany szemű, egyedül üldögélő férfin...Haja fekete volt és kócos, mégis olyan ismerős volt ez az ismeretlen...

És akkor bevillant minden...Az álmom.Az az álom amit pontosan a tizennyolcadik születésnapom éjszakája óta kísért.Egy sötét helyen vagyok ahol dübörög a rock zene.Kipipálva.Mindenhol vörös és arany szemű emberek vannak akik gyönyörűek, hideg és hófehér a bőrük.Kipipálva.A vörös szemű emberek vagyis...Nem is tudom mik úgy bámulnak ránk, mintha...Mint...Az éhező egy steak-re.Kipipálva...És...Ott az a férfi is.A lehető leggyönyörűbb férfi akit életemben láttam.Kipipálva.

Magányosan üldögélt ott, s kezében a majdnem teli lévő poharát fixírozta.És...Mintha csak észre vette volna, hogy nézem Őt.Rám pillantott...Tekintetünk találkozott, én meg lesütöttem a szemem és vissza fordultam.

-Veszélyes helyre tévedtetek kislányok...-Szólalt meg mögöttünk egy érdes, kemény hang.Megfordultunk és egy hatalmas, vörös szemű izomkolosszus állt mögöttünk minket bámulva.-Innen nem kerültök ki élve...-Mondta majd egy vérfagyasztó mosolyra húzta száját és megláttuk...A hatalmas, tűhehegyes szemfogait.

Tory sikkantott egyet...Minden szem ránk szegeződött.Tory leugrott a bárszékről és tett egy lépést a kijárat felé, miközben kezemnél fogva maga után húzott.

Az a szőke hajú, karmazsinvörös szemű nő a semmiből termett előttünk, megragadta Tory torkát és a falhoz csapta.Barátnőm ájultam zuhant földre.

-Tory!!!-Sikoltottam.

-Tanya!Jason!Elég lesz!-Halottam egy kemény, mégis lágy és dallamos hangot támadóink mögül.Mindenki megfordult és az a fekete hajú srác volt ott az álmaimból, mögötte pedig úgy...Egy tucat arany szemű szépség...-Hagyjátok Őket elmenni!-Mondta, majd rám pillantott.

A Tanya nevű nő odébb állt, hogy oda rohanhassak Tory-hoz...

-Tory...Tory kérlek!Nyisd k a szemed!-Húztam az ölembe a barátnőmet aki még mindig ájult volt.-Tory, könyörgöm!!!-Kérleltem elcsukló hangon, majd kigördült a könnyem.

-Nyugodj meg...Csak a sok miatt elájult...-Térdelt le mellém az a fiú.-Segítek haza vinni...

-Nem kell a segítséged!Te is ugyan olyan vagy mint ők...Tudom...-Mondtam.-Láttam.

Elmosolyodott...-És azért mentettelek meg titeket?!-Rázta a fejét.-Na...Hadd segítsek!Egyedül úgy sem tudod haza vinni.-Mondta kedvesen.

Talán Ő nem is olyan mint a többi...Nem vörös a szeme és...

Ekkor esett le minden.A diszkó neve...Nem csak egy név.Ez tényleg egy vámpír barlang!Igazi vámpírokkal...Nem olyanokkal akik a filmekben vannak.

-Ha nem fogsz minket bántani...-Motyogtam.

-Dehogy.-Mosolygott rám, majd felkapta Tory-t az ölébe és elindultunk a kijárat felé...Kint átmentünk a parkolón és egy fekete Bentley-nél álltunk meg.A fiú kinyitotta a kocsit, betette hátra Tory-t és bekapcsolta az övet.Én beültem az anyós ülésre, a srác meg mellém...

Kikanyarodtunk a parkolóból...

-És...Hogy hívnak?-Kérdezte.

-Tiana Miller...Tia.-Feleltem.-A barátnőmet pedig Talya Swan...Tory.És Téged?

-Derek River.Derek.-Mosolygott rám.

-Öhm és te...V...Vámpír...Vagy?-Motyogtam.

-Igen.-Bólintott.-De nem bántalak...Nem emberi véren élek.-Tette hozzá.-Hogy értetted azt, hogy...Láttad...Mármint, hogy olyan vagyok mint a...Nomádok?-Pillantott rám.

-Hát...Izé...A tizennyolcadik szülinapom óta...Van egy álmom.Ott vagyok abban a...Bűn barlangban és...Rám támadnak.De megment egy arany szemű vámpír...Te...-Néztem rá.

-Oh...-Fordult vissza, az út felé.-Mint az enyém...Csak fordított szemszögből és...Téged mentelek meg...De...Ez olyan lehetetlen...A vámpírok nem is tudnak álmodni...Én mégis azt teszem...

-Ha vámpírok léteznek...Akkor szerinted az lehetetlen, hogy...Álmodjanak?!-Nevettem halkan.-Már semmi sem lehetetlen.-Ráztam meg a fejem.

-Nem...-Sóhajtott.-Egyáltalán...Hova is kell mennünk?!-Kérdezte hirtelen.

-Öhm...Mondjuk hozzám.A Soul Street 246-ba.-Vontam vállat.

-Oké...-Bólintott.

Aztán Tory nyöszörögni kezdett...

-Hé...Tory...Tory ébredj!-Fordultam hátra.

Megérkeztünk a házamhoz, Derek pedig kivette Tory-t a kocsiból és elindult utánam az ajtó felé.

Kinyitottam az ajtót, Derek pedig felvitte a szobámba és lefektette az ágyra Tory-t.

-Jó kis kéró...-Nézett körbe.-Egyedül laksz itt?!

-Bírom a...Magányt.-Vontam vállat.-Már...Több mint egy éve, hogy itt élek...A tizennyolcadikra kaptam az apámtól...Jófej az öreg.-Vigyorogtam.

-Hát azt elhiszem, ha ilyen házikókkal lepi meg a lányát.-Mosolygott.

Leültünk a kanapéra...

-Mióta vagy vámpír?-Kérdeztem.

-101 éve összesen.Plusz még az igazi életkorom.124 éve élek...Vagyis...Létezem.-Mosolygott.

-Húú...Vén csont...-Böktem oldalba.

-Na vigyázz, mert a vén csont erősebb, mint hinnéd!-Húzta ki magát.-És...Őrültebb.-Tette hozzá vigyorogva.

-Az jó...Én is őrült vagyok.-Vontam vállat.-Az sose árt...Öhm...Annyira...

-Ja...-Nevetett.

Elképesztően édes a mosolya, a nevetése...Mindene...Olyan...Tökéletes!

-Mit nézel?-Kérdezte.Észre sem vettem, hogy bámulom...

-Öhm...Bocs...-Kaptam le róla a tekintetemet, majd az ablakon kezdtem el kifelé bámulni.

Cki-ciki-ciki!-Ismételgette a gúnyos hang a fejecskémben.

-Semmi baj.-Vont vállat.

-Öhm...MEgyek...Megnézem Tory-t.-Álltam fel, majd bólintására felsiettem a lépcsőn...

Tory éppen ébredezett.

-Hé...Hahó jól vagy?Tory...Ébredj fel...-Térdeltem le az ágyam mellé és megfogtam a barátnőm kezét.

-Mi a franc történt?-Dörzsölgette a fejét kómásan.

-Elájultál.-Füllentettem.

-Vámpírok!-Ült fel hirtelen.-Mi történt miután elájultam?Hogy kerültünk haza?Bántottak minket azok a bestiák?

-Mi van?!-Adtam a hülyét.-Milyen vámpírokról hadoválsz?-Nevettem fel.Na ilyenkor jó, hogy hazudásban verhetetlen vagyok.-A Bamboo előtt voltunk éppen az egyik haverommal dumálgattunk amikor te csak úgy...Elájultál...Derek segített haza hozni...Vagyis ide, hozzám.-Mondtam.

-Derek?!Ja...Ő az a..."Haver"?-Dőlt vissza a párnára.

-Igen...Én vagyok Derek!-Hallottam meg a srác hangját a hátam mögül.Hogy kerülhetett ez ide ilyen halkan?!?!-Jobban vagy?

-Tia...Ha egy ilyen sráccal dumáltunk...Hogy hagyhattad, hogy elájuljak?!-Fordult felém.

-Hát bocsesz...Fogalmam sem volt arról, hogy éppen el akarsz ájulni!-Feleltem.Majd feláltam.-Pihenj...Lent leszek a nappaliba...Ha kell valami...Sikíts!-Mondtam, majd kimentünk.

Lementünk a nappaliba és ledobtuk magunkat a kanapéra.Szótlanul bámultunk magunk elé...