Vampire Cave-2.Fejezet

2.Fejezet: Valami Új

Elképesztő ez a lány!Nem is sokkolta az, hogy mi is vagyok...Hogy egy szörnyeteg van a lakásában...

Még soha nem éreztem így senki iránt sem...Hihetetlenül boldog vagyok, hogy találkoztam Vele...

Ez az érzés új és ilyesztő...Mégis olyan hihetetlenül jó...Vámpír létem alatt nem éreztem még ilyet egy ember iránt sem...Akarom Őt!Nem a vérét hanem magát a lányt...Tia-t...A vére egyáltalán nem vonz...Az illata remek, de olyan mint egy virág...Akármilyen jó is az illata...Nem akarom megenni!

És ahogy rám néz...Azok a szemek...Elveszek bennük...

-Minden oké?-Rázott fel gondolkodásomból a lehető leggyönyörűbb hang.-Nayon elhallgattál.-Mosolygott rám.

-Jah...Csak...Elgondolkoztam...-Feleltem halkan.-Mennem kéne...

-Ne!Vagyis...Izé...aradhatsz ha gondolod...Nem zavarsz...És amúgy is...Ki kell találnunk alami hihetőbb, részletes sztorit...-Sóhajtott.-Nem hinném, hogy...Tory ennyivel beérné.Mindent tudni akar majd...Egyedül nem fog menni...

-Oké...Igazad van.Segítek.-Ültem vissza mellé.

-Azt mondtam neki, hogy aBamboo előtt dumáltunk hárman és össze esett.De viszont arra a helyre...A Vampire Cave-re emlékszik és...Talán arra a...Jason-ra és Tanya-ra is...Félek, hogy mindenre emlékszik, csak...Még fel sem fogta.-Dőlt hátra.

-Aha...És...Van valami ötleted?-Kérdeztem miközben hátra dőltem, s karomat a támlára helyeztem...

-Talán...Mondhatnánk neki, hogy...Álmodta, vagy csak össze zavarodott...-Találgattam.

-Ja persze...És azért fáj a feje és a nyakán azért vanak a foltok, mi?!-Horkantottam.-Észre fogja venni...-Ráztam a fejem.

-Igazad van...-Bólintott egy kis gondolkozás után.

-Mondjuk el neki az gazat.-Álltam fel.-Az a legegyszerűbb.

-Hülye vagy?!Fel sem fogná...Tory...Nagyon érzékeny ember...Teljesen össze omlana...-Rázta a fejét.-Nem akarom tönkre tenni...-Hátra dőlt, a szemét becsukta és vett egy mély levegőt.

-Nyugi...Megoldjuk.-Ültem le mellé.

-Ahw...Felfordult az életem alig...Két óra alatt.-sóhajtott, majd felállt és járkálni kezdett fels, s alá a szobában...

Ideges voltam...Tényleg felfordult az egész életem azzal, hogy beléptünk abba a pub-ba...És most agyalhtok, hogy mit fogok hazudni a legjobb és egyben egyetlen barátnőmnek...Remek kilátások, mondhatom!

-Nyugodj meg...Ezzel nem segítesz senkin sem...-Szólalt meg Derek.

-Oké csak...Majd fel robbanok!-Sóhajtottam, s kezeim ökölbe szorultak.-Úgy szét törnék valamit...-Fújtam ki a levegőt.Majd tekintetem arra a vázára tévedt amit anyámtól kaptam...Úgy is gyűlölöm azt a rondaságot...Hát most megszabadulhatok tőle.Elmosolyodtam...Derek is követte a pillantásomat majd tétován vissza nézett rám.

-Hát...Én nem tudom...De ha ettől...Jobban éreznéd magad.-Vont vállat.

-Óh de még mennyivel jobban!-Mondtam, majd a vázához léptem...Végig simítottam rajta, majd fogtam és a falhoz vágtam...Hatalmas csattanással tört darabokra.Én meg mosolyogva huppantam le Derek mellé, miközben egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.-Két legyet egy csapásra.Úy is gyűlöltem azt a vázát.-Vontam vállat.-És...Le is higgadtam.

-Kedvellek!-Vigyorgott.-Én is török-zúzok ha mérges vagyok...Csak azért...A vámpíroknál ez másképp van...Én vákat török darabokra meg ilyenek...-Vont vállat.Én meg csak pislogtam rá.

-Wow...-Nyeltem nagyot.-Rám soha ne légy mérges...

-Áh...Rád nem tudnék.-Rázta a fejét, majd a szemembe nézett.-Soha...

Zavartan sütöttem le a szemem...Egyszerűen nem tudok bele nézni azokba a gyönyörű szemeibe...Úgy érzem...Nem érdemlem meg...

-Miért nem mersz soha a szemembe nézni, Tia?-Mosolygott rám.

-Én...-Kezdtem bele, de ekkor Tory szólt...Hállelujja!

-Tiaaaa!!!-Kiáltotta fentről.

-Megyek már!-Szóltam vissza, majd felálltam és felsiettem a lépcsőn.

-Mondd...-Léptem be a szobába.

-Egy...Pohár vizet kérhetek?-Nézett rám azzal a bociszemmel...

-Hozom mindjárt.-Bólintottam, majd lementem és néhány perc múlva a vízzel mentem vissza...

-Köszii...-Mosolygott rám mikor végzett.

-Ezt itt hagyom...-Tettem az éjjeli szekrényre a poharat, majd kimentem...

Vissza Derek-hez...

-Bocs...-Ültem le mellé.

-Ugyan...-Rázta a fejét.-Szóval?-Pillantott rám.

-Mi az?-Adtam a hülyét...

-Miért nem nézel soha a szemembe?-Kérdezte ismét.

-Hát...Izé...Én...Nem tudom.-Mondtam.-Fogalmam sincs, csak...-Majd inkább rá néztem, azokba a szemekbe...

-Nem tudod?-Suttogta.

-Nem...-Ráztam meg a fejem.

-Szólj...Ha már rájöttél.-Mosolygott rám, majd felállt.-Mennem kell...Nemsokára pirkad és...Nem lenne jó ha meglátnának napsütéskor.-Sóhajtott.

-Látlak még valaha?-Álltam fel én is.

-Én mindig Veled leszek.-Mosolygott rám, majd megölelt...

Az ölelése olyan volt...Mintha...Nem is tudom...Mintha utoljára tenné...Mintha nem akarna elengedni, nem akarná hogy kitépjenek a karjaiból...-Viszlát...-Súgta a fülembe, majd megpuszilta az arcom és már ott sem volt...

-Szia...-Suttogtam a sötétségba, majd lekuporodtam a kanapéra és azonnal elnyomott az édes álom...Derek-kel...