Vampire Cave-4.Fejezet

4.Fejezet: Hogy mondjam el?!

Hogy mondjam el neki?!Hogy "Egy őrülten szerelmes vámpírral állsz szemben.És, hogy kit szeretek?!Hát TÉGED!"Neem...Ez nagyon durva lenne.Vagy csak csókoljam meg?!Nem...Túl közvetlen...Vagy...

-Ismét nagyon elhallgattál.-Kuncogott.Ezzel szakított ki zavaros gondolataimból...

-Öhm...Bocs...-Motyogtam.Megpróbáltam vissza térni a jelenbe.-Csak...Gondolkodtam...Megint.-Vontam vállat.

-És...Min agyalsz ennyire?-Húzta fel maga mellé a lábait, majd felém fordult.

-Hosszú...-Ráztam meg a fejem.

-Úgy tudom, hogy egy vámpír...Örök életű.-Vont vállat.-És...Én is ráérek.De ha titok...Megértem.-Vont vállat.

-Ah...Elképesztően makacs vagy...-Sóhajtottam fejemet rázva.

-Tudom...Mondták már.-Vigyorgott, majd az üres bögréjét kivitte a konyhába.

Vámpír sebességgel mentem utána...

Mikor megfordult, hogy induljon vissza...Belém ütközött.

-Azt ígérted...Leszoksz erről...-Motyogta, de nem lépett hátrébb...

-Bocs...Ez volt az utolsó...Ígérem...-Mosolyogtam rá, mire Ő felemelte a fejét és rám nézett.

-Ezt nem hallottam még?-Vonta fel a szemöldökét mosolyogva.

-Az meglehet...-Vontam vállat.-De...Ezt szerintem még nem...-Suttogtam, majd közelebb hajoltam hozzá...

Értette mit akarok...És nem ellenkezett...Puha, forró ajkait az enyémhez érintette, aztán óvatosan megcsókolt...

Ott álltunk a konyhában és...Megcsókoltam Őt...Először óvatosan...Nem tudtam, hogy mit tesz ezután...Az ajkai hidegek voltak, mégis perzseltek, mint a tűz...Eszméletlenül jó volt vele...

Aztán elváltunk egymástól...Ziháltam és Ő is...Most mit mondjak?Mit tegyek?

-Ez...Öhm...Én...-Motyogta zavartan.

Én hirtelen felindulásból ismét megcsókoltam, de nem olyan hosszú ideig, mint előbb.

Aztán szótlanul elmentem mellette és bementem a nappaliba.

Oké...Mi is volt ez?!Megcsókoltam?Vagy Ő engem...De...Ez...Leírhatatlanul jó volt...És ami még jobb: Vele volt és Ő is akarta.

-Tia...-Termett mellettem, én meg megugrottam a kanapén.

-Megint...-Húztam el a számat.

-Bocs...Ez tényleg az utolsó volt.-Ült le mellém.

-Aha...-Sóhajtottam.-Ma már háromszor mondtad ezt.-Mosolyodtam el.

-Van benne valami...-Bólintott.

-Derek...-Fordultam felé.-Ez mégis...Mi volt?!-Vigyorodtam el.-Mármint...Tudom, hogy mi meg minden, csak...Ez...Olyan...Lehetetlennek tűnik...Egy eszméletlenül szexis vámpír pasi meg egy tök átlagos csaj...És a csaj ilyen mázlista nem lehet...-Hadartam.-Áh...Megnt hadarok és baromságokat dumálok.-Túrtam a hajamba.

Elmosolyodott...Tetszk neki, hogy egy balfék vagyok?!Ááh...

-Aranyos vagy ilyenkor.-Mosolygott rám kedvesen.

-Milyenkor?!-Kérdeztem.

-Amikor mindent mondasz, csak a lényeget nem...Édes.-Mondta.

-Oh...Akkor oké...-Mosolyogtam.-Örülök ha...Ez bejön neked.

-Igen...Bejössz nekem.-Mosolygott kajánul.-És...egyébként...Ezen agyaltam.Hogy, hogy mondjam meg neked, hogy szeretlek.Mert féltem, hogy...Nemet mondasz.

-Ugyan...Melyik lány tudna nemet mondani egy ilyen em...vámpírnak.-Mondtam majd ismét egy csókot nyomtam az ajkaira.

a délutánt együtt töltöttük.TV-t néztünk, beszélgettünk.Mindent megtudtam a vámpírokról.

Este, mikor a fürdőből jöttem ki egy szál Snoopy-s hálóingben, Derek már az ágy szélén ült...

Leültem mellé...

-Min gondolkozol már megint?-Simítottam végig a karján.

-Csak...Hogy...Ha mi ketten együtt leszünk...Akkor...Veszélybe sodorlak...Az ellenségeim, a nomádok...Félő, hogy bajba sodornálak.-Sóhajtott.

-Derek...Nem félek a veszélytől...Mert tudom, hogy Te mellettem vagy és...Vigyázol rám.És ez nekem épp elég.Nem kérem, hogy őrködj felettem, mert tudok magamra vigyázni...És egyébként is...Még ha meg is halnék...Nincs sok veszteni valóm.-Suttogtam.

Erre Ő megmerevedett és rám bámult.

-Ezt ugye nem mondtad komolyan?!Meg akarsz halni?!-Fordult felém.

-Nem, nem akarok.De ha megtörténne...Azt sem bánnám.-Ráztam a fejem.-És még ott a másik lehetőség is: Vámpír lét.

-Az még a halálnál is rosszabb.-Állt fel.-Nem engedem, hogy ilyen légy, mint én!-Pillantott végig magán.-Hidd el...Az örök lét nem jó...Főled nem magányosan.Én tudom.-Megfogta a kezemet, majd leült a lábaim mellé...

-Néha...Azt kívánom...Bárcsak...Meghalnék.Amikor apu meghalt...Az anyám elhagyott...A barátaim kitaszítottak.Szörnyű volt...Egyedül Tory maradt nekem.Senki más.-Nagyot nyeltem, hogy a könnyeimet is lenyeljem.

-De...Én most itt vagyok, Tia...És...Soha nem hagylak el...-Rám mosolygott, majd a hajamat kitűrte az arcomból.-Most pedig...-Állt fel, majd a lábaim alá nyúlt és lefektetett az ágyra.-Aludj...-Majd leült mellém.

Kicsit odébb csúsztam és behúztam magam mellé...

-De csak ha te itt maradsz velem.-Súgtam, majd ölelő karjaiba bújtam...

-Szeretlek...-Suttogta a hajamba, mire a szívem hevesebben kezdett verni és elmosolyodtam.

Aztán lehunytam a szemem és az álom rögtön rám talált az Ő karjaiban, akire már évek óta vártam...