Vampire Cave-6.Fejezet

6.Fejezet: Bizonytalanság...

Próbáltam úgy csinálni, mint ha az előbb lejátszódott egy perc, amíg észre vettem a vámpír nőt, s megrémültem tőle...Nem létezne.

De álljunk csak meg!!!Ha vámpír és odakint...Süt a nap...Akkor Ő hogy...

-A gyűrűm segítségével, Tia...-Szólalt meg gyönyörű, mégis félelmetes hangján.

Ez tényleg...Válaszolt a fel sem tett kérdésemre?!

-Igen...Tudod...Vámpír képesség...Gondolatolvasás.-Mosolyodott el, majd oda lépett mellém.-Sok mindent nem tudsz még a fajtánkról...Épp úgy, ahogy Derek-ről sem...-Súgta a fülembe.Fagyos lehelletétől megborzongtam...

-Mi-miért...Vagyis...Mit nem...Tudok...Derek-ről?-Kérdeztem felé fordulva.A kezeim remegtek...

-Azt a mesét meghagyom neki...A lényege viszont:Elborult az agya és megölte a számára...Három legfontosabb embert...Hidegvérrel...-Suttogta.-Kegyetlenül...További szép napot, Tiana...-Mondta, majd már ott sem volt...

Nagyon gyorsan szedtem össze a többi cuccot, aztán fizettem és már száguldottam is haza...

Szorongva léptem be a házba...Majd a konyhába érve lepakoltam a cuccaimat...

-Szia!-Szólalt meg mögöttem egy hang.

Ilyedten ugrottam meg, majd lassan megfordultam és mosolyt erőltettem magamra.

-Valami...Baj van?-Kérdezte aggódóan, Derek.

-Nem...Öhm...Miért lenne...-Füllentettem, majd megfordultam, hogy kipakoljak.Mint egy robot, úgy pakoltam ki a szatyrokból...Aztán egy kéz lefogta az enyéimet.Derek...

-Mi a baj, Tia?-Kérdezte ismét.

-Öhm...-Hajtottam le a fejem.-Találkoztam...Tanya-val...-Vallottam be.

-Mi?!Mit mondott?!-Kérdezte.

-Hogy...Állítólag...Te megölted a számodra legfontosabb...Három embert, mert...Elborult az agyad...-Ültem le a bárszékre, majd mély levegőt éve folytattam.-Kérlek, Derek...Nekem sincsenek titkaim előtted...Szeretném...Tudni az igazat rólad...Ez...Fontos...Nekem.-Néztem a szemébe.

-Öhm...Ez igaz...-Bólintott lassan.-Vitatkoztunk...Én meg dühös lettem és...Újszülött létemre...A legközelebb lévő dolgon vezettem le a feszültséget...Rajtuk...-Suttogta.-Nem voltam tudatomnál...Csak egyszerűen...-Nem fejezte be a mondat végét...De kik lehettek azok, akik ennyire fontosak voltak?!

-Kik...Kik voltak azok?-Kérdeztem óvatosan.

-A...Húgom, Livia, az anyám és...A...-Pilantott rám.-A...Szerelmem...-Benem megfagyott a vér és ledermedtem...A...Szerelme?!...Mint...Mint én?!Egem is képes lenne...Bántani??

-A...Sz-szerelmed...-Remegtem meg.

-Tia...Ez...Rég volt már...Már van önuralmam és az emberi vérről is átáltam.-Mondta.-Nem kell félned...

-Én nem...Félek csak...Ez...Sok volt egyszerre és...Még fel kell dolgoznom...-Mondtam.-Adj...Egy kis időt és...Lehiggadom...-Álltam fel, majd a csaphoz mentem és ittam egy pohár vizet ,majd a pultnak támaszkodva kibámultam a kertbe...-És...Ez mikor történt?

-Öhm...Még az átváltozásom után...Egy és...fél évvel...-Mondta.-Még...Újszülött voltam és nem tudtam kontroláln magam, nem tudtam szabályozni a szomjam...-Hajtotta le a fejét.-És azóta is gyűlölöm magam érte...

-Sajnálom Őket...-Fordultam felé.Majd oda léptem mellé...Fejét még mindig lehajtotta, és megtörten ült a bárszéken.-Derek...Én nem hibáztatlak.-Karoltam át a vállát.-Mindenkinél van úgy, hogy elveszítik a kontrollt...A vámpírok esetében tudjuk, hogy ez végzetes...Ez benne van a pakliban...És azzal, hogy te ezt mégis vállaltad...Mindenkinek vannak gyengébb és erősebb napjai...Az az eset egy gyenge napon történt meg...Régen...Ne hibáztasd magad ezért...-Hajoltam le hozzá.-Kérlek...

-Még soha senki nem értett meg...-Mosolygott rám halványan.-Köszönöm...-Mondta, majd felállt és magához ölelt...

-Nincs mit...-Suttogtam, majd megcsókoltam.-Bízom benned!-Mosolyogtam rá, majd átkarolva derekát vissza öleltem.-Bízom benned és örökre szeretni foglak...Míg csak élek és...Azután is...-Néztem a szemébe.